Hírlevél, 2020. április

Az Aquincum-Mocsáros Egyesület hírlevele, 2020. április 05.

Kedves Lakótársunk!

Javában benne vagyunk már a tavaszban, a kijárási korlátozás ellenére érdemes belefeledkezni a természetbe. Ebből a szempontból szerencsésnek tekinthetjük magunkat, mert a Mocsáros karnyújtásnyira van, lehet sétálni, biciklizni. A koronavírus átrendezte az életünket, elmarad a Mocsárosban a közös szemétgyűjtés, pedig, aki besétál az ösvényeken, láthatja, hogy nagy szükség lenne rá. Igaz, az átlagosnál jóval több ember jár most arrafelé és ezért a természet rendre alulmarad. Ahogy a műanyag- és papírszemét, úgy a karácsonyfa és egyéb zöldhulladék, felesleges kerti növény, nádköteg, sövénymaradék helye sem a Mocsáros. Különösen sok földet, avart, dézsás növényt (!) gallyat, növényi kezdeményt hordanak most ki a kertekből, tele van az ösvények mentén a terület, holott a gallyakat csak össze kell kötegelni és ingyen elszállítja a gyűjtőautó hétfőnként kora reggel. A FKF kukásautói egyelőre hősiesen és rendszeresen járnak. Komposztálni pedig minden évszakban lehet.

Adóbevallási időszak van, ne felejtsenek nyilatkozni az adójuk 1 százalékos felajánlásáról, ami Önöknek már költségbe nem kerül, Egyesületünknek azonban nagy segítség. Aki már beküldte a bevallását, utólag is elküldheti a rendelkező nyilatkozatát a NAV-nak levélben vagy on-line.

Az Aquincum-Mocsáros Egyesület adószáma: 18099445-1-41

Köszönjük a tavalyi felajánlásokat, a lentiekben annak felhasználásáról is írunk.

Kérjük, hogy minél hamarabb újítsák meg az egyesületi tagságukat vagy lépjenek be új tagként! Az Egyesület tagsági díja nem változik, évi 2.400 forint. Minden hírlevélben kérni szoktuk Önöket adományozásra, ezért, ha tehetik, az Egyesület bankszámlájára utalhatnak adományt, amit kizárólag közösségi célok megvalósítására fordítunk, elsősorban a Gladiátor parkban vesszük most nagy hasznát ennek a segítségnek.

Budapest Bank 10102103-44490000-00000005

Az Aquincum-Mocsáros Egyesület e-mail címe: info@mocsarosegyesület.hu

Az idei közgyűlés még szervezést igényel, a járvány állásától függően, valószínűleg halasztanunk kell. Kérünk minden érdeklődőt, frissítse az e-mail címét vagy adja meg az újat a fenti címen.

Ha segítségre, információra van szükségük, írjanak a fenti e-mail címre. Bevásárlásban, gyógyszervásárlásban, tájékoztatásban tudunk segíteni a rászorulóknak. Segíteni szándékozó emberek is jelentkezhetnek ezen a címen. Szükség esetén gyorsan tudunk segíteni, ha van egy címforrás, telefonszám.

A használt sütőzsiradék gyűjtése az Aranyalma utcában folyamatos.

A tavaszi lomtalanítás elmarad, későbbre halasztotta a FKF, értesítést küldenek majd.

Az Önkormányzat felkérésére újra dolgozni kezdtünk a parkban. A levendulás rendbetételét, a rózsaültetést, a sövénykerítés, az öreg fák gallyazását, frissítését, a metszést, az avar összegyűjtését és a gyeptrágyázást már elvégeztük. A munkát nem az önkormányzat végezteti, hanem az Aquincum-Mocsáros Egyesület. Erre fordítjuk a tavalyi egy százalékos adományt, de az a teljes költséget nem fedezi, tagi kölcsönnel pótoljuk. Kérjük, hogy adománnyal segítsék ki az Egyesületet, támogassanak bennünket, ha tehetik, dolgozzanak velünk!

A tavasz beköszönte és a növények rémes állapota miatt úgy döntöttünk, elvégezzük-elvégeztetjük az évszaknak megfelelő, tovább már nem halasztható kertészeti munkákat.

A levendulabokrok felkopaszodtak, kiszáradtak. A Nemesgép Zrt-től jó minőségű termőföldet vettünk, az ellopott töveket kúszórózsával pótoltuk ki (már azokból is hiányzik néhány) és a használhatatlanná gyomosodott fűszerspirálból kimentett kövekkel elkezdtük körberakni a levendulást a föld megtartása érdekében. A szárazság miatt a napokban rendszeresen locsolunk. A vizet a szemközti házból kapjuk és vödrökkel hordjuk szét. A sövényt tavaly az önkormányzat által megbízott szakemberek láncfűrésszel kurtították meg, most ezt a „szakmunkát” is kijavítottuk és megtisztítottuk körben a sövénysor tövét is. Sajnos sok helyen olyan magasra nőttek a bokrok, hogy az alsó részük felkopaszodott és félő, hogy nem fog már alulról kihajtani és besűrűsödni.

A futballpályát éppen a park elvétele előtti tavaszon újítottuk fel egy fővárosi pályázatnak köszönhetően, most újra kellett éleszteni a füvet, ezért gyepkezelést és tápoldatozást végeztünk.

A fűszerspirált a növények kikopása, elöregedése és a tarack eluralkodása miatt szétszedtük és talajfóliázás után új akácrönk támfalakkal és friss földdel újraépítettük. Nemsokára beültetjük növényekkel.

2018-ban bejelentették a park elvételét, az Egyesületet forrásteremtésre képtelennek minősítve.

A valódi polgárokat kiközösítő, közösség- és helyellenes politika sosem ért fel hozzánk, tudjuk, hogy egyedülálló létesítményt építettünk, annak ellenére, hogy több mint tíz éve nem ismerték el a működésünket, akadályoztak, üzengettek. A felújítás jó indoknak tűnt az Egyesület elleni csendes acsarkodásban.

A felújításban foglalt játékcsere, új játékok telepítése nem volt ellenünkre, hiszen ezek az eszközök a számunkra már megfizethetetlenek. A játékok miatt többször is segítségért fordultunk az önkormányzathoz és Bulla György korábbi képviselőhöz – hiába. Hiányzott a kulturált hivatali együttműködés és főképpen a tiszteletteljes, a civileket elfogadó politikai akarat.

A felújítást koordináló Városfejlesztési kft-t (https://obvf.hu/?r=munkatarsaink/) számtalanszor tájékoztattuk, kerestük, hívtuk, hogy a felújítás alatt észlelt hibákra felhívjuk a figyelmet és ésszerű megoldásokkal segítsünk. A tervezőt láttuk, de nem ismerjük. Nem tartottak igényt arra a tudásra, amivel a helyismeret hiányát pótolni lehetett volna. Az indokolatlan arrogancia és a politikai hátterű erőfölényből származó hivatali pökhendiség vezetett ahhoz, hogy végül a park „felújításához” a helyi közösség tulajdonának, ötleteinek, értékeinek, tárgyaknak a szétverésén, eltulajdonításán, megsemmisítésén keresztül vezetett az út. Velünk szedették szét a tulajdonunkat képező szerszámtárolót, egyetlen egy észrevételünket sem voltak hajlandók figyelembe venni. A konténer csak az adományozó kifejezett közbenjárására maradhatott a helyén.

A honlapon található adatokból tudjuk, hogy csak a 2019-es évre 45 millió forintot szántak erre a parkra. Óriási összeg ahhoz képest, hogy rengeteg elkészült értéket (főleg a vízvételi kút megszüntetése fájó) tönkretettek és most a meglévő felújított park üzemeltetése nem működik, mert nincs rá kapacitás, ember és pénz, hiányzik a szétvert infrastruktúra. Ez egy teljesen korrekten rendben tartott, tiszta park volt, az üzemeltetése, a növénygondozás, fűnyírás, fejlesztés, szemétkezelés is rendben volt.

Egy ásott kútnak a vizét használtuk locsolásra, kiépítettük a teljes locsolórendszert a sövény alatt, körben a kerítés mentén és a futballpálya – strandröplabda pálya locsolásához is. Víz tehát volt, de nem ivóvíz. A felújítási tervekben az ivókút felállítása törvényszerűen az ivóvíz kiépítését igényelte volna, erre azonban nem került sor, menet közben kimaradt, pénzhiány miatt! Az Egyesület kútját, kézmosóját, az egész vezetékrendszert a víztartályokkal, csövekkel együtt letérkövezték, megszüntették, eltüntették. Tavaly még magyarázatot sem voltak hajlandók adni, az utóbbi hónapokban megszólaltak, arra hivatkoznak, hogy a kút nem volt engedélyeztetve. Az engedélyt a rendelet szerint idén év végéig kell beszereznie mindenkinek, akinek kútja van, ráadásul ez a kút a parkban létfontosságú. Saját hivataluktól, az önkormányzat mezőgazdasági felelősétől, kollégájuktól kellett volna az engedélyt megkérniük, e helyett egyszerűen eltüntették!

Az Óbuda Újság hasábjain rendszeresen reklámozzák a felújított játszóteret. A március eleji megnyitás és a mostani, kényszerű bezárás közti időben szó szerint tömeges volt az érdeklődés a lakótelepről és az új lakóparkokból.

Újabban a kifogásolt ivóvízhiányról és az ideiglenesen még ott álló mobil WC-ről is az újságban üzen a városfejlesztő iroda: „az ivóvízvezeték kiépítése tervezés alatt van”, a természetes Ingoványos út letérkövezése pedig a mobil WC szolgáltató miatt volt szükséges, mert ezeket a műanyag WC konténereket csak kiépített felszínen helyezhetik el és kiépített úton tudják szállítani. Ezért repesve várjuk, hogy a Gladiátor utca kiépítése a WC szakszerű szállítása érdekében megtörténjen.

Ugyancsak extra költségként, mintegy megsértődve kommunikálják azt, hogy a park kerítését terven felül ki kellett cserélni, mert „kivitelezés közben vált láthatóvá (!), hogy az elemek több helyen cserére szorulnak”. A sportpályák körül csak részleges cserét végeztek, föltehetően nem futotta az egészre. Valójában egy szakaszon letarolták a kerítést a sövénnyel együtt, hogy a gépekkel ki- és bejárjanak. Természetes következményként a régi kerítésanyagot annak rendje és módja szerint szépen el is szállították. Szóvá tettük, ezért a későbbiekben a sportpálya körüli javítás során nemes egyszerűséggel a lebontott deszkák egy részét, az erdőben lakók örömére, a park területén kívül szétdobálva a földön hagyták (lefényképeztük).

A Gladiátor utcát január végén kőporral leszórták, aki jár arra, látja, érzi, mekkora környezetszennyezés történt. A parkolósávot a földút és a levendulás között betontéglával keretezték, erős önmegtartóztatással nem térkővel borították, hanem oda is kőport tettek. Száraz időben kőpor, nedvesen kőporiszap az egész út és a parkoló. Az Egyesület által vásárolt osztályozott zúzottkövet összeszedték, eltüntették, elvitték vagy felhasználták, az önkormányzat vagy a kivitelező költségét kímélő módon.

A parkban gyakorlatilag felesleges rombolást és egy plasztikai műtétet hajtottak végre. Az Óbuda Újságban már a Városfejlesztő is így fogalmaz: „a fejlesztés inkább egy átfogó esztétikai felújítást hozott, a meglévő funkciók megerősítésével”. Igen, így van, ezért fontos feltenni a kérdést, hogy mikor hangzik el, hogy mindez egy komoly hiba volt, aminek van következménye, vannak felelősei. Ennyi közpénz felesleges elköltése nem maradhat következmények nélkül.

A sportpályák és a játszótér, a felnőtt fitneszpark kivételével, ahogy ezt számtalanszor megírtuk, az Egyesület tulajdona, a 3. kerületi önkormányzat konkrétan soha, egyik sportpálya és játszótéri játék megépítéséhez sem járult anyagilag hozzá. A terület, ahol a park található, valóban az önkormányzaté. De a terület tulajdonlása nem elégséges ok arra, hogy egy közhivatal erőből működjön. Nem tárgyal, sőt értesítést se küld. Mi civilizált európai polgárok vagyunk, meglepődtünk és megadtuk magunkat. Tárgyalnunk nem volt kivel, nem volt hasonló civilizált európai a hivatali oldalon. Jogunk lett volna kárpótláshoz jutni, különösen úgy, hogy gyakorlatilag a park beépített, beültetett értékei a mai napig ott vannak – és az Egyesület tulajdonát képezik minden más értelmezés ellenére. Jó, hogy vannak új, biztonságos játékok (a fémcsúszdás mászóvár, a fészekhinta és a vesszőkunyhók), új biciklitároló (eddig is volt, azt is visszatettük), vesszőből font ágyásszegélyek, padok, asztalok (a padjainkat, amik extra jó állapotúak voltak, kiásták, a tűzrakót megszüntették), a madáretetőket sikerült megmentenünk, azokat kifejezetten télen használjuk, amikor nincs forgalom a parkban. Megható, környezetbarát ötletként, zöldgondolkodásnak is nevezhetjük, a felújítás koronájaként egy földbe erősített madáritatót helyeztek el a nyáron szomjas madárseregnek - a játszótér közepén, a padok mellett!

A bio WC-t tartályostul eltakarították. Pont ugyanúgy működtettük, ahogy a méregdrága mobilvécék működnek.

Most visszavár bennünket az önkormányzat, mert kiderült, hogy nincs erő, kapacitás, szakszerűség az üzemeltetéshez és a civilek sokkal olcsóbbak és nem utolsó sorban megbízhatóbbak a vállalkozóknál. Tehát a feladat ugyanaz, amit korábban csináltunk, csak a felújítás okozta nehezített körülmények között. A park kertészeti fenntartása vízbiztosítás nélkül lehetetlen. Nagy melegben, hőségben a fű kiég, és az egész ültetetett növényállomány elkorcsosul. Vezetékes vizet nem kötöttek be, de locsolásra azt semmiképpen sem használnánk, az Egyesület a környezetvédelmet komolyan veszi.

Fúrjunk újra egy kutat? Építsük ki újra a locsolórendszert? Építsünk új tárolót a szerszámoknak?

Az értelmetlenül kikötött áramot újra szereltessük?

Ebben a hírlevélben szerettünk volna pontos információval szolgálni a Gladiátor utcai családi pihenőpark és az Egyesület helyzetét illetően. Legutolsó, még tavaly decemberben küldött hírlevelünkben arról értesítettük a lakótársainkat, hogy tárgyalunk az Önkormányzattal, egyenesen a kerület új polgármesterével, és reméltük, mi több, bíztunk abban, hogy a közösségünk, a hely ellen elkövetett súlyos bűnöket, a játszótéren végrehajtott több milliós károkozást és legfőképpen az Egyesület elleni méltatlan támadássorozatot sikerül felejthetővé, sőt kijavíthatóvá tenni.

Ebben az évben újabb megbeszéléseket folytattunk a kerületi polgármesteri hivatalban, elhangzottak ígéretek is, amikből mostanáig nem lett gyakorlat. Pontosan fél év telt el helyben járással, ez alatt az idő alatt elsősorban a park ügyében szerettünk volna megállapodni. Az önkormányzat folytatni akarja azt a gyakorlatot, amit az Aquincum-Mocsáros Egyesület húsz éven át végzett, tehát fölajánlották az Egyesületnek a parkfenntartás feladatát. A Gladiátor parkon kívül hasonló módon tárgyaltak a békásmegyeri Óbor Körrel a Templomkerti játszótér fenntartásáról és a Háromhegyek Egyesülettel a Mészkő Park fenntartásáról is. Nem ajándékról van szó, a fenntartási munka felelősséget és anyagi helytállást igényel, ez utóbbihoz ebben a konstrukcióban az Önkormányzatnak kisebb összeget kell áldoznia, ugyanakkor – ami a Gladiátor parkot illeti, biztosak lehetünk benne – nagyobb gondosság és biztos rendszeresség jellemzi a civil egyesületek munkáját, mint egy-egy megbízott vállalkozó változó minőségű és rendszerességű munkavégzését. Tehát a felajánlott szerződéskötésnek az önkormányzat részéről ez a tapasztalat a legfőbb mozgatórugója.

Az Egyesületnek azok a tagjai, akik a parkfenntartást rendszeresen és sok éven át csinálták, hajlandók lettek volna újra ezt az önkéntességet vállalni.

Az évek folyamán és a rendszeres vegzálás, pénztelenség miatt a programjaink minimálisra csökkentek, a parkban az utóbbi években nagyszabású rendezvény nem volt, nem tudhatjuk, hogy most hány tag, segítő önkéntes kapcsolódna be a pihenőpark fenntartásába. Másrészt ma már mindannyian húsz évvel idősebbek vagyunk, a játszótér és a sportpályák pedig a „felújítás” után az önkormányzat olvasatában már nem az Egyesület tulajdona (ahogy fentebb írtuk, ez a kérdés egyelőre részünkről nem lezárt). Szeretnénk, ha az önkormányzat anyagi fedezetet nyújtana ahhoz, hogy a nehéz fizikai munkával járó rendszeres kertészeti munkákat számlaképes, megbízható kertészcsapat végezze el az év során, mindig az évszaknak megfelelően. Más feladatokat továbbra is ingyen megteszünk, ami a kisebb, de rendszeres tennivalókat illeti.

A végleges megállapodás, a szerződéskötés elmaradt. Türelmes várakozás és nagyfokú bizalom jellemezte az eddigi hozzáállásunkat, nem követelőztünk, nem telefonálgattunk, teljesen őszintén segíteni akartunk magunkon, a parkunkon és az új önkormányzaton is.

Gyakorlatilag ugyanazokkal a hivatali emberekkel tárgyalunk, akik két éve a park szétverését, a vezetőség kioktatását, rendszeres megalázását végrehajtották.

A hivatalos dokumentációba betekintést kértünk, egyelőre eredménytelenül. Az Egyesülettel való számvetés elkészítése is üres beszédnek bizonyult. Ezért kérjük azokat a támogatóinkat, lakótársainkat, akik ebben a kérdésben, a park helyzetének a tisztázásában jogi segítséget tudnak adni – jelentkezzenek az e-mail címünkön.

További lépésként közérdekű adatigényléssel fogunk az önkormányzathoz fordulni a felújítási adatok, az építési napló megismerése céljából. Erről Önökkel is megosztjuk majd az információkat.

Nem lehet szemet hunyni e fölött a példátlan eset fölött, különös tekintettel arra, hogy egy megegyezés küszöbén állva hónapok óta türelmesen várjuk, hogy a korábbi sérelmek kulturált és legalább kicsit igazságos módon rendeződjenek. Nem erőszakosan, de igyekeztünk a megállapodást és a függőben lévő kérdések lezárását sürgetni. A hosszú várakoztatást most a koronavírus okozta helyzet nehezíti. Ekkora park és ilyen nagy növényállomány üzemeltetését-fenntartását ráérősen kezelni, elodázni nem lehet. Ugyanakkor nekünk elfogytak az erre szánható eszközeink, és főleg az összes forrásunk.

Budapest, Mocsáros-dűlő, 2020. április 3.

Üdvözlettel,

az Aquincum-Mocsáros Egyesület vezetősége